A mi történetünk a koraszülött osztályon, 2019.01.01 napjával kezdődött. Ez az a dátum, amikor szerelmünk gyümölcse Stirzinger Lara Hanna (akkor még Bíró Lara Hanna) 820 grammal, 33 centivel a világra érkezett este 21.56 perckor. Mivel késő este született Lara így, másnap mehettünk fel az osztályra, hogy végre láthassuk a mi kis drága törékeny kincsünket, aki toxémia miatt érkezett meg hamarabb közénk. Ekkor ismertük meg Önt.
Lehengerlő őszinteséggel, kedvességgel vázolta fel a helyzetünket, de a megannyi biztató szó után, nagy erővel tudtunk mi is belevágni mindannyiunk közös útjába. Ettől függetlenül, azért az Új Év első napjai, hetei teli félelemmel, aggódással teltek, belecsöppentünk számunkra egy ismeretlen világba, amiről eddig csak halottunk. Igyekeztünk minden tanácsot megfogadni, minden kérést alázattal teljesíteni. Voltak nehéz és kritikus időszakok, amikor megállt az idő, de mindig egy-egy kedves szóval, hozzásegített ahhoz, hogy újult erővel törtessünk előre, a célhoz, ahhoz, hogy haza térhessünk. Megannyi jót, hasznos dolgot tanultunk, felkészítettek a váratlan helyzetekre, mit hogy reagáljunk le. Ezeket sosem tudjuk elégszer megköszönni, hisz Önök, nem csak Lara egészségéhez, jobb létéhez segítettek hozzá, hanem arról is gondoskodtak, hogy magabiztos szülőkként térhessünk haza. 82 nap eltelte után, végre eljött a nap, amikor kinyíltak előttünk a PIC kapui, és jó pár könnycsepp ejtése után, 1890 grammosan, hazahozhattuk a mi kis göndör- põndi hősünket. Azóta is csodálva nézzük miden nap, cserfes, huncut mindig mosolygó Laránkat, hogy előtte sosincs lehetetlen, és semmitől sem hátrál meg. Nagykanállal habzsolja az életet, mi pedig élvezzük a jelen minden pillanatát Vele. Lassan Lara 2 éves lesz, csak úgy rohan az idő, de még mindig olyan mintha minden tegnap történt volna. Meleg szívvel gondolunk ezekre az időkre vissza, főleg Önre, kinek igazán köszönhetjük, hogy minden nap puszilhatjuk, magunkhoz ölelhetjük a kislányunkat. Aki mondja már, hogy Anya, Apa és a világon nincs ehhez foghatóbb érzés.
A mi nap rátaláltam egy idézetre. Amiről az jutott eszembe, ha megkérdeznék tőlem, milyennek ismertem meg Kelemen Editet? Akkor azt válaszolnám:
Ő az, aki tudja, mi is valójában az élet,
Ki, ha fáradt, gondterhelt is, mindig pozitívan, csak előre törtet.
Kinek szívéből a szakma, és a gyerekek iránt sosem fogy a szeretet.
Kinek lelke, melegségtől árad, hisz megannyi életen segített.
A világ szépségén, ámulva csodál.
Ki minden könnyből, szivárványt csinál.
Ki minden sziklából virágot fakaszt,
Kinek ereje, energiája sosem fogyatkozik, mert minden PIC-i szív dobbanása, erőt ad neki.
Ki az élete gondjainál is, az apró hősöket előtérbe helyezi,
Ezért a legcsodálatosabb, legangyalibb emberek közé tartozik.
Mérhetetlenül hálásak vagyunk MINDENÉRT, azért is, hogy azóta bármikor fordulhattunk Önhöz, MINDIG segítséget nyújtott/nyújt és megnyugtat minket.
Megszeretnénk KÖSZÖNNI az összes gyermek, pici hős és szülő nevében, hogy van, volt és lesz Nekünk! Tudjuk, nem mindenkinek a történetének jó a vége, de mi nagyon szerencsések voltunk, hogy a mi mesénk jól végződött. Kérjük, MINDIG MARADJON ILYEN, AMILYEN, bármit is hozzon az élet, hisz ezt a sok jót, sosem vehetik el Öntől! Az élete minden területéhez kívánjuk a legjobbakat, és ahogy a mi álmaink is teljesültek, úgy kívánjuk, hogy az Ön álmai is váljanak valóra.
Stirzinger család
